Fogyás nw arkansas

Andrew lelép az egyik Amerikából a másikba — az urbanizált fogyás nw arkansas, a Harvardról a vadnyugati prérire, a hegyeseket zsírégető tippek otthon prémvadászok közé. Nem annyira kalandvágy motiválja, inkább mintha Thoreau Waldenjét akarná a gyakorlatban megvalósítani — egy ideát üldöz, a harmóniát ember és természet között.

Ott aztán találkozik Millerrel, a bölényvadászok Messijével, aki szemre a lehető legalkalmasabb arra, hogy tanítómestere legyen — de Millerről kid Valamikor a XIX.

Ott aztán találkozik Millerrel, a bölényvadászok Messijével, aki szemre a lehető legalkalmasabb arra, hogy tanítómestere legyen — de Millerről kiderül, hogy ő maga a Rombolás Géniusza, az ember és természet harmóniája pedig valójában nem más, fogyás nw arkansas mítosz, a két fogyás nw arkansas egymáshoz való viszonyát ugyanis sokkal inkább a kegyetlenség és a pusztítás vágya határozza meg.

Andrew pedig, aki teljesebb emberré akart válni, lehet, azzal lesz kénytelen szembesülni, hogy amit ő teljességnek gondolt, az valójában beszűkültség, a determináltság egy magasabb foka. Igaza van annak, aki azt mondja, ez Williams leggyengébb könyve — nem annyira letisztult, és helyenként túltengenek benne a leíró részek.

Világosan kitapintható benne fogyás nw arkansas kegyetlen ember és kegyetlen természet kölcsönhatásának illúzióktól mentes bemutatása — az, amit később Cormack McCarthy oly bütykösen-göcsörtösen valósított meg mondjuk a Határvidék-trilógiában.

Nem tudom, amikor e könyv megjelent banmennyire voltak ökológiailag érzékenyek az olvasók — de számomra a legnagyobb érzelmi próbatételt fogyás garancia az jelentette, hogy a regény hősei mennyire szikkadt szívvel pusztítják az őket körülvevő világot. Itt van például ez a Miller, aki úgy lövi értelmetlenül halomra a bölényeket, mintha valami bányát termelne ki — nem érdekli, ha elfogynak, majd keres mást, amit lelőhet.

Pedig a bölények el fognak fogyni, és fogyás nw arkansas bölényekkel együtt a bölényvadászok kora is lejár majd.

De Miller ezt nem érti. Talán nem csak nekem jut eszembe erről a Mátrixból az a rész, amikor az a fura napszemüveges számítógépes program az emberiséget a vírusokhoz hasonlítja… amely véleménnyel én a magam részéről nem szeretnék azonosulni, de azért megfordult a fejemben, hogy szebb lenne Colorado, ha nem a bölényvadászok vadásztak volna bölényre, hanem fordítva.