Nem veszíthet fogyatkozási idő alatt

Társadalmi félelem kontra Társadalmi bizalom avagy a németek viszonya a vírushoz Tudományos alapon állítja, hogy a német társadalom egyelőre messzemenően támogatja a vírus visszaszorítását célzó minden eddigi intézkedést.

Az emberek túlnyomó része minden téren nagy önfegyelmet tanúsított, bizalmuk nagyon erős  Angela Merkel és pártja iránt, a jobboldali radikálisok komoly vesztésben vannak. Eközben azonban Németországban is napról-napra növekszik a lazítások ütemével és a potenciális gazdasági veszélyek miatt elégedetlenkedők száma.

Ilyen tendenciák mentén a politikai hatalomnak nem szabad elvesztenie bizalmát a társadalom felnőtt voltát illetően.

Teljes napfogyatkozás volt Indonéziában

Zentai Péter: Alátámasztják-e friss felméréseik, hogy a német lakosság egyre nagyobb hányada veszíti el türelmét, fordul visszájára  a szövetségi kormány vírus-válság kezelési metódusát heteken át erősen támogató hangulat? Renate Köcher: Nem támasztják alá.

Az ember azonban különös faj. Kíváncsiak vagyunk, válaszokat keresünk. Az emberek, akik ebben a hol szelíd, hol durva világban élve a fejük fölé boruló égboltra  szegezik tekintetüket, egy sor kérdést tesznek fel maguknak. Miként érthetjük meg azt a világot, amelynek részei vagyunk? Hogyan viselkedik az Univerzum?

Hangulatváltozásra utaló jelekről nem tudok beszámolni. Mondom ezt annak dacára, hogy az utóbbi hetekben végzett kutatásaink kevésbé nevezhetőek alaposnak, mint a korábbi időkben.

A továbbra is zajló  telefonos és online közvéleménykutatások mégis egyértelműen jelzik, hogy a németországi polgárok erős többsége  — életkortól, nemtől, születési helytől, származástól függetlenül — helyesli a kormányzati politikát valamint, hogy a kancellárasszony és pártjának népszerűsége csúcson van. És hogy állnak az úgynevezett szélsőséges pártok?

Különösképpen érdekes lehet, miként ítéli meg mostanság a közvélemény a radikálisan jobboldalinak számító AfD-t?

A radikális erők komoly veszteségeket szenvednek a járvány kitörése óta. Az utóbbi évek leggyengébb népszerűségi mutatóit látjuk velük kapcsolatban. Pedig a friss képek, híradófilmek, riportok — számomra — egyre inkább az elkeseredés fokozódását tükrözik. Ahogy az Egyesült Államokban, úgy a németországi városokban is dühkitörésekbe torkollanak a demonstrációk.

A vírusproblematikával foglalkozó újságcikkek alatt közreadott kommentek hangja, nyelvezete egyre szélsőségesebb… Kétségtelenül növekszik az egzisztenciájukat, megélhetésüket egyre sötétebben látók száma. Várhatóan ez a tendencia országos méretekben erősödni fog.

A megkérdezettek nagy többségét foglalkoztatja, körükben aggodalmat jelentenek a vírus okozta leállás várható gazdasági, pénzügyi következményei, és kétségtelenül szélesedőben van — meghatározóan a nagyvárosokban — egyfajta társadalmi ellenállás a járványszakértők és a politikusok úgymond összjátéka ellen. Politikai egységbe is tudnának esetleg tömörülni a szkeptikusok, a vírus ügy hivatalos kezelésében valamiféle nemzetközi diktatorikus összeesküvést sejtő lázadók?

Legyen szó bármilyen nagy társadalmi kihívásról, például annak idején a migrációs krízisről, korábban a pénzügyi világválságról, mindenütt: Amerikában, Európában, Ázsiában és persze Németországban is óhatatlanul gomba módra születnek összeesküvés-elméletek.

A válságok adott szakaszában mindig is a türelem az, ami hirtelen kezd erőteljesen fogyatkozni. De a dühös türelmetlenség az utóbbi évtizedek minden emlékezetes válságszituációjában korlátozottnak bizonyult.

Ide járul, hogy az ember képességét és tehetségét fölülmúló dolgoknak látszik mindazt emlékezetben tartani, a mi akár a törvénykezési ügyekben fölmerül, akár a birói eljárásra nézve alkalmazást nyer. Igy állván a dolog, de mindamellett engedelmeskedni óhajtván Felséged parancsának, mely előtt bármire nézve meg nem hajolni mindig véteknek tartottam, nem irtóztam olyan terhet venni magamra, melyet vállaim korántsem bírnak el; a ki jóllehet saját gyengeségemet ismerem, - nem veszíthet fogyatkozási idő alatt olyannyira nem tulajdonítok magamnak valamivel nagyobb szorgalmat vagy tanultságot, hogy magamat még a velem egyenlők s ugyanazon hivatásban buzgolkodók között is az utolsók sorába állítom oda, - mégis Felségednek legszerencsésebb vezérlete és boldogító uralkodása alatt hozzáfogok az e tartományban mai napig hallatlan és nagy szégyenünkre, de még nagyobb veszteségünkre, annyi század lefolyása alatt elhanyagolt munkához, tudniillik, hogy az országnak eddigelé szétszórt, csonka, zavart és nem egészen összeillő statutumait és végzeményeit, törvényeit s szokásait egybefoglaljam és összekapcsoljam és írásba téve felségednek nem veszíthet fogyatkozási idő alatt való kihirdetés végett legmélyebb hódolatom hajlandóságával fölajánljam. Nincs is semmi, a mit akár Felséged nekem, saját nagyobb dicsőségére parancsolhatott, akár énmagam buzgóbb akarattal elvállalhattam volna. Mert a királyi fényhez méltóbban, alattvalói nyugalmára és békességére mi alkalmasabbat nyújthatott volna, mint azt, mozgásban fogyás az ellenségtől való félelmet messzeűző háborúk és fegyvercsörgetések után a békéről gondoskodik? Érdemesnek tartottam pedig, Felséged kívánságához képest, az országnak összes szokásait, valamint törvényeit és végzeményeit tiszta, világos és mindenki számára könnyen érthető nyelven előadni és fejezetekre, czímekre meg czikkekre osztani, hogy országunk törvényeinek első zsengéit ezentúl ne azokból a régi mesékből, melyekkel eddigelé más és más törvények kiadása által csaknem minden időt haszontalanul elvesztegettünk, hanem a tudás előcsarnokából és szentélyéből és magából a polgári tudománynak forrásából vegyék és hogy azok mindeniknek elméjében mélyebben megmaradjanak és szilárdabb gyökeret verjenek.

A potenciális gazdasági összefüggéseket feszegető német polgárok száma akkor még nem volt jelentősnek mondható. Három héttel ezelőtt ugyanakkor a jelenlegihez nem veszíthet fogyatkozási idő alatt nagyobb arányban foglalkoztatta az embereket, hogy nem fogják-e ők maguk is elkapni a vírust….

Ez utóbbi, tehát saját egészségük ügye, vajon miért nem érdekli őket most már annyira?

Vélhetőleg azért, mert az időközben összegyűjtött tapasztalataik, főként a médiából szerzett ismereteik e tekintetben lenyugtatták a fiatalabbakat, az egészségeseket.

Tudniillik uralkodóvá vált a nézet, hogy a vírus nem veszíthet fogyatkozási idő alatt inkább az eleve beteg és nagyon idősek között számít halálosnak.

Társadalmi félelem kontra Társadalmi bizalom (avagy a németek viszonya a vírushoz)

Nem az derül ki lassan, hogy a vírusról, a járványról és az azokra adandó válaszokról  való közgondolkodást meghatározóan a média alakítja? A német média végig sokoldalúan tárgyalta  a problematikát, felméréseink nem mutatnak a fővonalbeli híradókkal, újságokkal, internetes site-okkal szembeni elégedetlenséget. Az általunk ismert, feltárt jelek alapján csak ismételni tudom: a társadalom dühös, szélsőségesen elégedetlen hányada — függetlenül attól, hogy a média nagyon helyesen az ő demonstrációkról is részletesen beszámol — egyelőre kicsiny kisebbséget alkot.

A többség Ön szerint nem veszít a türelméből?

Mágikus éjszaka: pénteken lesz az évszázad holdfogyatkozása

Nincs is ilyen veszély? A veszély természetesen fennáll. De— ahogy két  héttel ezelőtt erre vonatkozóan tudományos igénnyel tudtunk róla számot adni — a németországi polgárok legalább kétharmada nem izgul nem veszíthet fogyatkozási idő alatt a személyes egzisztenciájának, sem a társadalom stabilitásának esetleges veszélybe sodródása miatt.

A járvány indulásakor ugyanis  tisztázódott, hogy az állam, a szövetségi és a tartományi kormányok, a jegybank és az európai intézmények lényegében kárpótolják az elesett helyzetbe kerülőket, a későbbiekben sem hagyják cserben sem a köz- sem a nagy ipari és szolgáltató vállalatok alkalmazottait.

A nyugdíjasok fejében meg sem kellett, hogy forduljon,  hogy anyagi, megélhetési problémáik lehetnek  nem veszíthet fogyatkozási idő alatt vírust követő nemzetgazdasági visszaesés közepette.

Moszkva vagy Brüsszel mellett köt ki Kompország?

Erről egyértelmű biztosítékokat kapott minden érintett. Arról eközben nyílt viták zajlanak — éppenséggel a média közvetítésével, mindenki számára követhetően — hogy miként és kik tudnak segíteni az önfoglalkoztatókon, a kisvállalkozókon, a turizmusból élőkön.

Ez nyilván tompítja az elégedetlenség mélyülésének folyamatát. Mindazonáltal ténylegesen feltételezhető, hogy napról-napra szélesedik a zárolások feloldásának ütemét — különböző okokból, vagy pro-vagy kontra — kifogásolók száma Németországban is.

A magzatvízről: ha túl sok vagy túl kevés

Látszik, hogy a most kezdődött fokozatos lazítási időszakot sokasodó konfliktusok övezik az egyes tartományi kormányzatok, a különböző politikai erők és a gazdaságilag, egzisztenciálisan  különbözőképpen érintett rétegek között. A közvéleményben nyilvánvalóan növekedni fog az elégedetlenkedők aránya, de ők nem homogén részt alkotnak a társadalmon belül, hanem egymástól teljesen eltérő gondolkodású, indíttatású csoportok együtteséről van szó.

A szövetségi kormány illetve a tartományok vezetői között tehát nincs összhang sem a lazítások tartalmát, sem pedig időbeli ütemezését illetően.

Bartók Imre: Jerikó épül, Jelenkor, Kritika—

Beláthatatlan társadalmi-gazdasági drámát jelentene, ha mindent vissza kellene csinálni. A  német társadalom azonban  rendkívüli fegyelmet tanúsított a korlátozások kapcsán, példaszerűen együttműködött a hatóságokkal, nagyon gyorsan alkalmazkodott a szabályokhoz.

Az egyes emberek józan esze és a közpolitika üzenetei ugyanabba az irányba mutattak, közben erősnek mutatkozott az egymás iránti szolidaritás is. Olyanok, akik  pillanatok alatt dolgozták fel magukban,  miért helyesek az egymástól való fizikai távolságtartásra, a maszkviselésre, a higiéniai fegyelmezettségre intő orvosi és hatósági tanácsok illetve rendeletek.

Tehát: értelmetlen a félelem attól, hogy az emberek majd visszaélnek a lazításokkal,  hogy egymást taposva tódulnak egyből az  áruházakba, a  mozikba, a közterekre.

Ha a politikai hatalom a lazításkor nem mer bízni ugyanabban a társadalomban, amely a szigorítások során bizonyította fegyelmezettségét,  akkor azzal lerombolhatja a felépített kölcsönös bizalom légkörét. Ha az emberek a mostani szakaszban felülről, hatalmi szóval irányítottnak fogják érezni magukat, akkor a félelem, a pánik lesz úrrá  a társadalmon és a legrosszabb, legpesszimistább  gazdasági és politikai szcenáriók valósulnak meg.